67 éves volt.

Tegnap elhunyt Bicskei Bertalan, válogatott kapus, a nemzeti tizenegy korábbi kétszeres szövetségi kapitánya, edző.

Szülei színészek voltak, de ő, édesanyja unszolására sem akart a világhírt elhozó deszkákra rálépni. Egy valami nyügőszte le ebben a közegben: a taps. Egy interjújában úgy emlékezett, hogy akkor, négy és félévesen döntötte el, hogy kapus lesz, mert azt látta egy másik lelátón, a futballpályák lelátóin, hogy a legnagyobb taps mindig a kapusoknak járt. – Mikor édesanyámnak elmondtam, hogy mi szeretnék lenni, majdnem sírva fakadt. Azt hitte a portási posztra gondolok. Édesapám értette a dolgot, ő mindig is támogatott- mesélte a kezdeteket. 

Mely a Fradiban érték, ahol olyan játszótársai voltak, mint a tavaly elhunyt Varga Zoltán. Erről a korszakról így beszélt a kapusokról szóló könyvének bemutatóján, ahol személyes élményeit is felelevenítette: „Olyan jók voltunk, hogy pontveszteség nélkül nyertük a korosztályos bajnokságot, volt olyan évad, amikor Zoli egymaga 66 gólt szerzett." Aztán átkerült a Magyar Optikai Művek futballtagozatához. A már nem létező vállalat, csapatának egyik legnagyobb és legismertebb nevelésének tartotta.

Majd jött az NBI-es bajnokság, a Budapesti Honvéd színeiben kilenc éven keresztül védte a hálót. Ez idő alatt kétszer lett második a csapattal (1969,1972), és négyszer is bejutott a döntőben a Magyar Népköztársaság Kupa név alatt futó kiírásban. Ott szintén csak második hely jutott Neki és társainak. Majd eligazolt az akkori MTK-VM-be, két évvel később, 1976-ban hagyta abba aktív pályafutását. 240 alkalommal húzott magára bajnoki mezt, ebből egyetlen egyszer lőtt gólt, tizenegyesből.

De az a szurkolók számára mindörökké felejthetetlen marad. Történt ugyanis, hogy 1970-ben a skót Aberdeen elleni KEK-visszavágón döntetlent ért el a kispesti csapat. A mindent eldöntő tizenegyest a kapus, Bicskei Bertalan vágta be skót társa hálójába. Így jutatva tovább csapatát.

Ez az ’egyes’ szám a válogatottság béli szereplését is jelöli. 1973-ban a Svédek ellen védett. Akkor a világbajnoki szereplés volt a tét, ahhoz pedig nyerni kellett volna. Szerencsétlenségére 3-3 lett a vége, leginkább a végső egyenlítő gólért kapott sokszor kritikát. Később elmesélte, hogy Svédországban járva egy eladótól is megkérdezték, hogy felismeri-e Őt. Miután elmondták, ki is a „magyar srác”, Bicskei 30%-os kedvezményt is kapott a vásárlás során. A svéd eladóról kiderült ugyanis, hogy ő is kapus volt.

Edzősködését az MTK-nál kezdte pályaedzőként, ahová már a világhírű kölni edzőképző főiskola által tanult profizmussal érkezett.  Innen az ifjúsági válogatotthoz került, akikkel megnyerte a korosztályos Európa-bajnokságot is 1984-ben. Olyan neveket írányított itt, mint Pintér Attila, Keller József, Szeiler József, vagy éppen a kalapácsvető olimpiai bajnok fia, Zsivóczky Gyula. A siker láttán a nagy válogatottat is megkapta, itt mindösszesen fél évet töltött el.

Majd a Honvédhoz ment, ahonnan két arannyal és egy kupagyőzelemmel távozott. A rendszerváltozás után többször vállalt külföldi edzősködést is, először csak kluboknál (Dawoo Royals, Dél-Korea; FC Luzern, Svájc; el-Maszri, Egyiptom). Majd hazajött, és két, életét és pályáját meghatározó együttesénél vállalta ismét, hogy segít. Az MTK-nál 1994-95 között, majd a Kispest-HFC-nél 1995 és ’96 között. Majd 1997-ben a Győri ETO-hoz került, szakmai igazgatóként, de részt vett a Videoton (2003) és az Újpest FC (2006) játékosainak felkészítésében is. A századváltás idejében sem tétlenkedett, és 1998-ban ismét a felnőtt válogatott kispadjára ült le. Korábbi itt trénerkedésével együtt 45 meccsen vezette csapatunkat a gyepen. Több-kevesebb sikerrel.

Leváltása után, külföldre ment. 2004-ben a malajziai válogatottat edzette, miközben 3 évvel később megválasztották a magyarországi edzőképzés vezetőjének. De mivel, ez időben sem keresték meg magyar élvonal csapataitól, a tavalyi évben elvállalta Libéria válogatottjának felkészítését.   

Innen jött haza idén márciusban. A hírek arról szóltak, azért, mert mérgezett kekszet evett. Ott annyira rosszul lett, hogy felpuffadt a hasa, és a fülei is megdagadtak. Ezért Magyarországon kezeltette magát. Egyes híresztelések szerint már akkor beteg volt, mikor kinevezték az afrikai nemzet szövetségi kapitányának. 

Halálhírére megemlékezve, a mai Honvéd-ETO meccs is egyperces néma gyászszünettel kezdődött. Mindkét csapat, és a magyar futball is nagy alakját vesztette el.

Nyugodjék békében.